A GRAVITÁCIÓ
A newtoni fizika által erőnek nevezett hatás a tömegmozgás mennyiségét (m•v) megváltoztatja. A fizika mai álláspontja szerint a tömegek mozgásmennyiségét az erőterek, az ütközések és hullámok tudják megváltoztatni. Felmerül a kérdés, hogy az erőterek és a hullámok is csak ütközés útján tudnak hatni a tömegre, mozgásmennyiségét megváltoztatni. Mivel a tömegvonzás és hullámhatás modellszeruen csak egyféleképpen magyarázható; fel kell tételeznünk, hogy léteznie kell az elektronoknál nagyságrendekkel kisebb tömegű és méretű, az általunk ismert teret megfelelő sűrűséggel és nagy sebességeloszlással kitöltő részecskéknek, melyek az elektronokkal rugalmas ütközéses hatásban vannak. Egy sok elektront tartalmazó testen a tömeg méretétol függetlenül a részecskék sorozatos ütközéses kölcsönhatásakor az áthatolás valószínusége az elektronok számával egyenes arányban csökken, egy másik távolabbi tömeg irányában így a tömegek kölcsönösen leárnyékolják egymást. A leárnyékolás a távolság négyzetével csökken, így az egymás irányából keletkező hatás (m1•m2)/r 2 –el arányos. A leárnyékolás nagysága az elektronok számától függ. Ha a tehetetlenségi tömeg és a gravitációs tömeg megegyezik, akkor kell, hogy a tömegek azonos nagyságú részecskékbol álljanak. Ezek az azonos részecskék az elektronok. Tehát az atommagoknak is elektronokból kell állniuk.
Összefoglalva: a gravitációs teret az elektronok és a náluk nagyságrendekkel kisebb részecskék ütközései hozzák létre és csak elektronokból álló másik tömegre tudnak hatni kölcsönhatásban. A fizika feladata, hogy e részecskék méretét, tömegét, egységnyi térfogatban előforduló számát és sebességeloszlását megállapítsa. A fizika feladata kutatatni, hogy e részecskék okai-e az összes erőtérnek (villamos, mágneses, magerő stb.). Célszerű a részecskékből álló közeget éterközegnek elnevezni, mely hordozója minden frekvenciájú elektromágneses hullámoknak.
Úrkút, 2008. április 26.
Tamás Jenő
